Már a Flat-Out Love és a Hopeless elolvasásakor is éreztem, hogy a Rubin pöttyös könyvek nekem valók lesznek. Ezt a Nyugalom tengere sem cáfolta meg, ugyanis minden sorát imádtam! Egyszerűen tökéletes volt.
A történet Nastyaról szól, aki két és fél évvel az őt ért tragédia után másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja múltját, és senkihez nem kerül közel. Terve azonban kudarcba fullad, mikor ráeszmél, hogy vonzza a hasonlóan tragikus háttérrel rendelkező Josh Bennett. Miközben egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, Joshban felmerül a kérdés: meg tudja e valaha Nastya titkát.
Már a fülszöveg alapján tudtam, ez nem egy mindennapi regény lesz. Valahogy a tragikus sorsú szereplőkről szóló könyvek mindig megtalálnak, de igazából sosem érdekelt túlságosan miről olvasok, ha az jó. Annyi érzelem futott át rajtam olvasás során, hogy azt hihetnénk ez nem is lehetséges. Nevettem, boldog voltam, elszomorított, megsiratott, és nem is csak párszor. Igazából a könyv végét asszem végigbőgtem.
Nastya a könyv elején elég furcsa. Első benyomás alapján menekülnék tőle, nem lennénk jóban, teljesen különbözünk egymástól. Na nem mintha a későbbiekben hasonlítanánk:D Aztán csak olvasunk tovább, és akkor rájövünk, hogy teljesen félreismertük őt. Szépen lassan kiderül milyen is ő valójában, mit érez, miért is nem beszél. Ez már önmagában elég furcsa nem? Nastya karaktere hordozza magában a mű izgalmát is. Na nem az akciódús értelemben, hanem mert nem tudjuk mi történt vele, amitől ezt az új életet választotta. Kapunk finom utalásokat, de minden csak a végén áll igazán össze. Egészen meglepő fordulatot hoz a mű.
A regény aztán attól lesz még tökéletesebb, hogy ott van Josh Bennett. Ki ne szeretné Josh Bennettet? Persze nem az a tipikus szépfiú karakter, szép lassan vesszük csak észre, hogy beleszerettünk. Hasonlóan Napsugárhoz =Nastya beceneve, ő is lassan nyílik meg az emberek felé, mert nem akar újabb és újabb szánakozó tekintetet. Teljesen érthető. Ami miatt imádom, az az, ahogyan Nastyaval bánik. Hogy megérti a lányt szavak nélkül is. Mindent megadna neki.
"A világnak tele kéne lennie Josh Bennettekkel."
Mindezeken kívül csodás mellékszereplőket kapunk. Drew annyira bunkó, és én mégis nagyon megszerettem. Talán mert csak bunkónak tetteti magát. Mindig meg tudott nevettetni, de azért Nastya is a hozzá intézett első szavaival.
"Ha még egyszer Napsugárnak hívsz, kinyírlak, te faszkalap."
Szóval összességében a Nyugalom tengere tökéletes. Nincs mit tovább ragozni rajta.
Szerző: Katja Millay
Cím: Nyugalom tengere (The Sea of Tranquility)
Oldalak száma: 496
Megjelenés: 2014 (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: Tökéletes!
Kedvenc szereplő: Drew
Legkevésbé kedvelt szereplő: --
Ami tetszett: Minden.
Ami nem tetszett: --
Kedvenc idézet: "Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése